Megújul a Salom Klub!

A Bálint Ház Salom Klubja immár három évtizede találkozási pont, inspiráció, közösségi élmény a nyugdíjas korosztály számára. Győri Eszter személyében most új vezetőt kapott, akinek személyisége és sokoldalúsága már első pillantásra izgalmas jövőt ígér a klubtagoknak. Fogadjátok szeretettel, nyitottsággal. 

A Salom Klub 30 éves múlttal büszkélkedhet. Hogyan viszonyulsz ehhez a gazdag hagyományhoz, és milyen új színt szeretnél behozni a közösség életébe? 

Kamaszkorom óta kötődöm a Bálint Házhoz, ahol a Salom Klub már a kezdetektől jelen volt. Imádott Nagyapóm is részt vett a programokon, sőt előadásokat is tartott – többek közt az auschwitzi túléléséről. Megtiszteltetés számomra, hogy azok munkáját folytathatom, akik a közösségért tevékenykedtek. Szeretném ezt méltósággal és szeretettel továbbvinni, tudva, hogy lesznek gördülékenyebb és kevésbé olajozott pillanatok is. 

Számomra két terület különösen fontos: a kultúra és a gyerekek. Szeretném erősíteni az intergenerációs programokat, hogy a fiatalabbak is közelebb kerülhessenek a Salom Klubhoz. Mély élményként őrzöm, ahogy a nagyszüleim kapcsolódtak velünk, unokákkal – akár egy pingpongmeccs, akár egy közös alkotás során. Nagyapám idősek otthonába kerülve is összehozott minket a lakókkal – ezek a pillanatok meghatározóak voltak számomra, és szeretném továbbvinni ezt a hagyományt. 

Korábban hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációjával is foglalkoztál. Milyen tapasztalatokat hozol ebből a klubba? 

A társadalmi projekteken keresztül sokféle életúttal és nehézséggel találkoztam. Foglalkoztat, hogyan lehet mozgósítani azokat a belső erőforrásokat, amelyek az életben maradáshoz kellenek – és hogyan válhat egy hátrány akár előnnyé. A legfontosabb tanulság, hogy a legtöbb ember közösséghez szeretne tartozni – ez önmagában is elindíthat egy pozitív változást. Ezt a szemléletet szeretném a klub működésébe beépíteni. 

Azt írod magadról, hogy „jiddishe mamme” vagy – minden ódiumával. Mit jelent ez számodra a közösségi munkában? 

A családom rendkívül fontos számomra: férjem, Názer Ádám – filmes és történész –, és gyermekeink, Lili és Panni a szerelmünk legszebb gyümölcsei. Számomra mindig természetes volt, hogy fizikailag és lelkileg is jelen legyek számukra – ez elsődleges szempont nálam. 

A zsidó családokban különösen fontos értékek – az olvasás, a tanulás, a kreativitás – számomra is alapok. Hiszek ezek erejében, ahogyan a humorban is – ami nálunk az élet sója. 

A művészetek, irodalom, színház közel állnak hozzád. Hogyan inspirálnak ezek a klub programjainak tervezésében? 

Művészcsaládban nőttem fel – kisgyerekként félig a Képzőművészeti Egyetemen, félig a Szépművészeti Múzeumban töltöttem az időmet. Így a művészet szeretete már korán természetessé vált számomra. Ennek megfelelően biztosan lesznek művészeti események a klubban: tematikus estek, színházlátogatások, irodalmi beszélgetések – de természetesen a klubtagok nyitottságától is függ, milyen irányt vegyünk. 

Van olyan ember – akár tanár, mentor vagy közösségszervező –, aki példaként él benned? Ki az, aki hatással volt a közösségi szemléletedre? 

Számomra a legnagyobb példaképek a szüleim. Hosszú évtizedeken át táboroztattak, közösségeket szerveztek, vándortáborokat vezettek, kézműves foglalkozásokat, főzőórákat és művészeti eseményeket tartottak. Tőlük tanultam meg, mit jelent valóban közösséget építeni – és hogy az emberek figyelme, ideje és kreativitása mennyit ér. 

Milyen közösséget szeretnél kialakítani a Salom Klubban? Mire számíthatnak az újonnan csatlakozók? 

Egy sokszínű, befogadó és jókedvű közösségben hiszek, ahol mindenki megtalálhatja a helyét – akár a meghitt beszélgetésekben, akár a közös alkotásban vagy kulturális eseményekben. Jó lenne kibővíteni azt a közösségi szellemet, ami már most is tapasztalható. Szeretném megosztani mindazt a jót, amit én kaptam az élettől – és amiben hiszek. 

Különleges gyűjtőszenvedélyeid vannak: meseillusztrációk és szappanok – nem mindennapi párosítás! Hogyan kezdődött ez a hobbi, és van-e olyan darab, amihez különös történet köt? 

Lili lányom születésekor egyetemista voltam, festőművész édesapám hatására kezdtem meseillusztrációkat gyűjteni – többek közt Marék Veronika és Sajdik Ferenc munkáit. Réber Lászlótól még nincs képem, de régóta keresem. 

A szappangyűjtés a lányaim utazásaihoz kötődik – helyi, apró ajándékként kezdték hozni. Meglepően sokat elárulnak egy-egy országról.  

Mi volt eddig a legszebb élményed a Bálint Házban? 

 
A legmeghatározóbb élményem az a szeretetteljes nyitottság, amivel fogadtak, és ahogy támogatnak az integrálódásban. Itt ér hibázni – a hibát nem problémának, hanem a fejlődés természetes részének tekintik. Ez számomra különösen fontos, és sokat jelent.